Éji ima

Nos… szóval vannak olyanok, akikre úgy szokás hivatkozni, mint jellemző életmódot folytató emberek csoportja. Felettünk is vannak. Már egy ideje tárgyalunk a rendőrökkel a csendháborgatásuk miatt. De előbb-utóbb előkerülnek a gyermekvédelmisek is. És tény,hogy jellemző életmódot folytatnak. Mondok egy példát. Ha azt hallom, hogy éjjeli 22 óra és hajnali 1 között emeleteket átszelő bömböléssel feldördül a mulatós, amit felettünk bútortologatás, illetve szinkronban, kórusban, majd kánonban való üvöltözés követ, aminek a vége újabb két mulatós izé, akkor tudom, hogy éppen imádkoznak.
Tették ezt tegnap is, a csendháborításnak azzal a magaslatával, hogy anyu azt fontolgatta, feljelenti őket illegális templom üzemeltetéséért. Végül nem tette. Bekopogott. És halkítottak. Ám maradandó sebeket martak belénk imáik… Megrendítő, amikor valami úgy tűnik, mintha minimum a család minden tagja a másikat ölné nagy és nehéz és kiabáló tárgyak mértéktelen sokaságával, míg maratoni futóversenyt rendeznek a szobájukban, s kiderül, hogy csupán mély imaéletüket élik… Tehát sajátos és jellemző életmód… Tekintet nélkül más felekezetű, vagy esetleg fáradt lakókra, akik talán éjjeli 23 órakor aludnának már,  mivel másnap reggel 6-tól újra műszakban dolgoznak…
Mindenesetre bízok benne, hogy a jövőben felfedezik templomot.

HUpikék anyuka

Nálunk szokás az, hogy reggelente mindhárman (ayu, öcsém – A Gyerek – és én kimegyünk a konyhába dohányzási célzattal, s ott dohányzunk, míg a lassan fetikus szintre emelt kávéfőző lecsurgatja az aktuális jóreggelt-adagot. Így volt ez ma is, s míg ment a kávéfőző, beszélgettünk.
Anyu nagy örömmel mondta, hogy míg olvasott, a háttérben ment a tévében a hupikék törpikék, amit gyerekként szeretett. Persze a gyerekkel kommentáltuk a dolgot, bár elég elborult módon, mire anyu a kiakadás túlsó határán felkiáltott: “én inkább Hókuszpókhoz költözök!”
A gyerekkel eltátott szájjal bámultunk, s anyu, hogy megtörje a csendet, jelezte, hogy Ő kíváncsi az Egy bogár élete címűre. Mikor felfogtam, hogy anyám mégsem akarja életét jó boszorkányhoz illően a törpök elfogyasztásával tölteni, lereagáltam ezt is: “menj a wc-be, ott van csótány, bár az nem lesz másfél óra amit átél ha észrevesszük.
Öcsém pedig míg óvatlanok voltunk, rárabolt a sütire. R.I.P. beigli…

Karácsonyi rádiófanatikus

Na az van, hogy ugye lakunk mi a hetedik emeleten. És ugye folyamatosan gondunk van a házban lakók csendháborgatásaival. És ma is. Reggel, meg délelőtt, míg takarítottunk, annyira nagyon nem is tűnt fel, mert ment a porszívó és egyebek. De mikor kora délután nekiültünk ebédelni, már hallottuk. Mire végeztünk, még hangosabbra is vették. A vége az volt, hogy tisztán értettük a rádióban a híreket.Olyan angos volt, hogy eltorzult a hang. És ugye ez már gáz és csendháborítás is.

Na anya megkereste a hangforrást. Egy emelettel alattunk, DE A MÁSIK LÉPCSŐHÁZBAN szólt a rádió. Meglett a lakás is, csak a hangot kellett követni. Ez volt a csengőre írva filctollal: Halláskárosult Hülyék. Feltételezem, másoknak is volt gondja a díszes társulattal. Anyu becsengetett, kijött egy nő, anya elmondta neki, hogy áldott Karácsonyt kíván és gratulál az erősítőik kapacitásához, de ha nem szükséges, akkor ne hallgattassák velünk is, mivel mi más irányú érdeklődést képviselünk. A nő úgy megszeppent, hogy viszontboldogkarácsonyt is kívánt. És alkabbra vette. Végre.

Kulturlépcsőház…

Mivel a hetedik emeleten lakok s szokásom használni a liftet a vertikális közlekedési ignyeim kielégítése céljából. Ez viszont öcsémnek nem szokása, Ő gyalog jár, mert sajt. Ma lement öt teljes percre. Lefelé menet semmi em volt, azonban felfelé jövet futó léptek hangja ütötte meg fülét, majd egy lépcsőforulóban frissen gőzölgö emberi ürülék, s egy emelettel feljebb szintén. Talán sokak számra érthetetlen, miért jó az valakinek, ha a lépcsőházba üríti ki rusnya teste szennyes termékeit. Talán elkotói igényeit jeleníti meg így, de akkor legalább adjon nneki valami jól hangzó nevet és állítsa ki!

Bár ez egyébként is érdekes egy lépcsőház, mivel egyes itt lakó humanoidok még arra is veszik a fáradtságot, hogy a szemtledobó helyett háztartási mocskuk ürítésére a pince közös részeit használják.

Nos, legfrissebb emlékeim szerint a köztéri ürítést 50 ezer pénzig terjedő bírsággal sújthatják, ha pedig egy közösen, több család által használt helyen követik el, és teszem azt önkormnyzati lakásuk van, ki is rakhatják őket.

Ha majd a felettünk élőkből dőlő mulatós vonyítástól tudok gondolkodni, kilelem, hogyan fogjuk meg társadalmunk eme szocializálatlan, szaros egyedét. Ha azon múlik, megbújunk valahol és az ajtóig követjük, aztán rendőrségi kérdés a többi. És nem azért, mert szemét vagyok, hanem azért, mert épeszű ember így nem él.

Jelek

Nem tudom, ki hogyan van vele, de én hajlamos vagyok ehinni bizonyos jelnek tűnő dolgokról, hogy jelzés értékű tartalom van bennük. Természetesen, mint korosztályom legtöbb tagja, hajlamos vagyok arra is, hogy a közvtlenül érkező információkat még véletlenül sem vegyem jelnek, bár erről kezdek leszokni.

Nos… az elmúlt nap változást kér.

Merthogy:

-fél évnyi hallgatás után végre megtörtént: távolról, nem is túl szépenbúcsút vettünk egymástól – immáron – egykori mesteremmel;

-elpusztult az utolsó halam ugyanazon nap éjjelén;

-ráadásul mindez a napforduló napján, ami ugye az új élet kezdetét jelenti (lád: Karácsony jelentősége eredetileg).

Mármost azértmindez em olyan egyszerűen feldolgozandó, de majd lesz valahogy… Közben pedig, amolyan bónuszos hatásként régi ismerősök sora kerül be újra az életembe… Van min godolkozni.

A világ legrövideb könyvei

Természetesen az alábbi felsorolásban több új, illetve régi, ám méltatlan módon feledett kötet is helyet kap. Aki ki tudja még egészíteni, tegye meg bátran.

- Betartott választási ígéretek a kőkortól napjainkig

-A prekolumbián kerékgyártás története

-Roma állami alkotmány főbb pontjai

-Szexuális erkölcs a XXI. században

-Ateista hitélmények

-A megvalósult demokrácia

-Kisebbségi kötelezettségek – a jogok mellett

-Adósságtörlesztési sikertörténetek

-Izraeli vallási és politikai tolerancia

-Amerika béktudatának főbb pontjai

-Európa történetének békés évei

-Magyar jövő

-George Bush: Világszabadság

-Nagy Péter cár: Tetteim a megértés és tolerancia jegyében

-A Szlovák Köztársaság története

-Bizonyítékok a finnugor nyelvcsalád létére

-Állami törekvések az öko-világ elérésére

-Gazdasági etika a XXI. századi nagyvállalatok körében

Persze a felsorolás nem teljes. Várom a további bestellereket.

MACSkásodunk

Ki lett helyezve a látásba a lehetőség. Ami betett neki, az a vasutassztrájk, amit annyira azért nem is értek egyáltalán, mert ugye a galiba abból van, hogy mivel privatizálják a vállalatot, magánkézbe (persze külföldi magánkézbe) adják el, azért koponyánként szolíd negyed millát kérnek a vasutasok annak a cégnek az árából, aminek csak  beosztottjai, nem tulajdonosai. És addig nem akarnak igazán melózni, míg meg nem kapják, ami azért jó, mert ugye fizetek iksz-ezret a bérletemért, hogy utána fizessek még annyit a buszért.

A lényeg, hogy nem macskodtunk, de fogunk, Apacs és Exer társaságában, virgoncan nyávogva a főiskolán, hátha hülynek néznek. Alakul a karakter is, ha megvan a konkrét elképzelés és a rajz is hozzá, felrakom ide. Rajzot is. Addig csak egy kis előleg: nagy, vörös kandúr, amolyan MACSó kukabúvár.

Komolyan, már most kedvem lenne macskát tartani…