Éji ima
december 30, 2008
Nos… szóval vannak olyanok, akikre úgy szokás hivatkozni, mint jellemző életmódot folytató emberek csoportja. Felettünk is vannak. Már egy ideje tárgyalunk a rendőrökkel a csendháborgatásuk miatt. De előbb-utóbb előkerülnek a gyermekvédelmisek is. És tény,hogy jellemző életmódot folytatnak. Mondok egy példát. Ha azt hallom, hogy éjjeli 22 óra és hajnali 1 között emeleteket átszelő bömböléssel feldördül a mulatós, amit felettünk bútortologatás, illetve szinkronban, kórusban, majd kánonban való üvöltözés követ, aminek a vége újabb két mulatós izé, akkor tudom, hogy éppen imádkoznak.
Tették ezt tegnap is, a csendháborításnak azzal a magaslatával, hogy anyu azt fontolgatta, feljelenti őket illegális templom üzemeltetéséért. Végül nem tette. Bekopogott. És halkítottak. Ám maradandó sebeket martak belénk imáik… Megrendítő, amikor valami úgy tűnik, mintha minimum a család minden tagja a másikat ölné nagy és nehéz és kiabáló tárgyak mértéktelen sokaságával, míg maratoni futóversenyt rendeznek a szobájukban, s kiderül, hogy csupán mély imaéletüket élik… Tehát sajátos és jellemző életmód… Tekintet nélkül más felekezetű, vagy esetleg fáradt lakókra, akik talán éjjeli 23 órakor aludnának már, mivel másnap reggel 6-tól újra műszakban dolgoznak…
Mindenesetre bízok benne, hogy a jövőben felfedezik templomot.