Szilveszteri miegymás

Az óév utolsó napján meglátogatott a Kedves, s Vele hagytam magam mögött azt tömény 366 napot – mert ugye szökőév volt. Igen furcsának véltük, hogy az év utolsó napján a nép nagyja még addig rejtve viselt embertelenségét is közzé teszi. Nálunk például 3 irányból hatott a mulatós, köztük a szomszéd lépcsőházból, a Halláskárosult Hülyéktől is. Felettünk olyan hangerővel hallgatták, hogy hallottuk, mit beszélnek mellette az állati üvöltés szintjén. Inkább elmentünk a belvárosba teázni, ami nagyon jó volt. A Massala még mindig nagy kedvenc, mell egy cseresznyés vízipipa és már majdnem le is olvadtam a székről. Éppen egy Matét akartunk még rendelni, mikor zártak, tehát nem sikerült. Hazafelé majdnem lelőttek rakétákkal, de voltak villogó nyuszi fülű lányok. Gondolom ez is egy túinván, mert szilvesztertől már csak pár hónapra van húsvét, a villogó nyuszi fül jó akkorra is, ráadásul biztosít locsolás ellen is, mivel feltételezem úgy van megoldva, hogy zárlatosodjon a ruszki parfümtől.
Hazajöttünk, öcsémék akkor indultak itthonról. Már exer is írta itt hogy nem elég a durran, üvölteni is kell, amit öcsémék egy rájuk zúduló nyolcadik emeleti alakon kihányás élményével is gazdagabban éltek meg.
Szerencsére azért hajnal egy körül már elfogyott minden ital a környéken, így aludni tért e ház is. A java másnap délben jött. Azt, hogy a felettünk lakók, L-ék dél és három között kelnek, onnan tudjuk, hogy addig van csend. Most fél egy körül keltek és a mulatóst gajdoló fickónak a szavai is kivehetőek voltak. Persze mindenki felkelt rá, aki délutáni szundival próbálkozott. Nem örültünk. Tetézte ezt, hogy mivel a hangerőtől nem értik egymás szavát ordítanak, amit mi kivehetően hallunk. Még tegyünk hozzá egy kis bútortologatást és megkapjuk az L-élmény teljességét. Mivel én készültem a Kedvest hazakísérni Békésbe, öcsém ment fel. És kiakadva jött vissza. Érdekes volt, hogy amikor becsengetett, bútortologatás kezdődött, mintha valamit rejtegetnének. A gyereket aztán ökölbe szorult kézzel L-agyapó vezényletével leüvöltötték, hogy mit képzelünk, hogy a csendháborításkor felmegyünk szólni. Igazuk van, eleget halogattuk, legközelebb a rendőrség megy fel. Aztán közölték, hogy panaszt tesznek a tanácsnál. Na ezen jót rötyögtünk. Polcokat dobálnak az erkélyünkre, meg szemetet kajamaradványt. Szemetelnek az utcára, a ház melletti templom udvarára, ahol aztán Endre atyának kell összeszednie. Hónapok óta csend háborítanak. Ha szólunk miatta, sokszor még hangosabbra veszik. És még ők akarnak minket feljelenteni. Azóta anyámat kiakasztotta, de nagyon a másodikán leműveltek sokasága, de ezután visszafogtak a ritmusból. Most kivárjuk, mire újra teljes erővel nyomják magukból a szemetet, utána feljelentés. Rendőrségnél, önkormányzatnál stb. orrvérzésig vagyunk bizonyítékkal. És ránk semmit nem tudnak kenni. Azt sem, hogy rasszisták vagyunk, hiszen igazán toleránsak voltunk. Arról meg nem tehetünk, hogy a család nagyja nem tudja, mivel jár a munka, vagy a tanulás. Persze ingyen lakásban élnek, amiből valószínűleg kipenderítik őket. Viszont mulatós háttérrel nem tudok szakdolgozatot írni.
Békésben viszont tettem egy nagy felfedezést. Délután is el lehet aludni. Itthon hónapok óta nem sikerült L-éktől, de ott imán tudtam szundítani a Kedvessel másfél órácskákat.