A megmaradt pillanat

március 25, 2009

… váratlanul eszmélt. Egyszeriben kívülállóként érezte magát, s valahogyan mégsem. Tudta, mi fog történni, s tudata átengedte számára a test és a lélek kínját is, ám eközben mégis megőrizte tudata szabadságát egy végtelenbe futó pillanatra – tiszta gondolatokat kapott. Tisztában volt vele, hogy küszködik a lelke, s hogy az Élet iszonyú erejű ösztönével küzd és kapaszkodik a pillanatokba, megragad midnent, bármennyire is csekély az esély a következő másodpercre, de ez az érzés valahová távolabb lett száműzve. Tudta, hogy könnyezik, hiszen gyötri az, amit még meg akart tenni, amit még el akart mondani, de benne volt az is, hogy a legutóbbi találkozások és beszélgetések valahogyan a komor búcsú, a könnyes szeretet, a fellángoló érzések jegyében telt el, s bár tervek voltak a továbbra, ahogyan akart és elzántság s a kivitelezésükre, mégis, mélyen magában tudta, hogy ezek inkább ábrándok,mint tettek.

Tisztán maradt tudata végigsiklott szeretteinek felidézett képén, s elmondta, amit akart még. Nem csak a megismerteknek, ha a megismerni kívántaknak is, hiszen nagyobbik fiának kedvesével még nem tudott találkozni. Akinél több mondanivaló maradt, annál tovább időzött, s ugyan ő beszélt csak, de azt is tudta, hogy hamarosan válaszokat is fog kapni.

Közben homályosan látta, ahogy a mentős felé hajol s az életéből maradt szalmalángért küzd. Sajnálta őt, hiszen tudta, hogy nem ő dönti el, ki mehet tovább, akárcsak azt, hogy milyen, amikor akár egy ismeretlen is valaki kezett között sóhajtja az utolsót.

A pillanat számára a múlt, a jelen és a jövő értelmét veszítette, a tüdő elernyedt, engedett az életösztön, az emlékek jelenné álltak, a szavak az emberen túlnyúló mélységes, szétáradó szeretetté. A búcsúkönnyek mellett az utolsó vonás az arcán: mosoly, amit a hála és a szeretet húzott oda egy apró vonással, egy beteljesített élet méltó zárásaként. A szív elernyedt már ugyan, az utolsó lélek-zet végére ért, de az emlékek a tudatának biztos helyén őrzik a végtelenbe futó utolsó pillanat lenyomatát, minden apró részletét. A felirat: A NEVÉT BETELJESÍTŐ KŐSZIKLA LÉTEZÉSE. Benne minden, ami belőle indult, vagy hozzá ért be, akár az élet vége után is.