Csiperke

A Csiperke a csíz tegnapi beceneve lett, aki egészen új dolgokat mutatott nekünk. Zsó rászokott arra, hogy nem a kezében fogja, hanem az ujját nyújtja, madárka arra lép fel, s Zsó a másik ujjával kicsit megfogja a madár lábát, hogy ne tudjon elrepülni. Tegnap a szabadban ezt nagyon élvezte a jószág, már csak a komoly szél miatt is, s nagyon a repülésre apellált. Másrészt már tudjuk egyedül etetni, mert többnyire noszogatás nélkül is elfogadja az ételt-italt, nem kell a csőrét feszegetni. Kajaügyben ráálltunk a szezámmag-köménymag-köles kombinációra és ez bejön Neki. Nagy kajálás után, ha a kezünkben tartjuk, hajlamos félálomba merülni, ha visszatesszük a kalitba, akkor csak a vállához húzza a fejét és félálomban dörmögve csipog. De a tenyerünkről még mindig nem lóg meg, nem is nagyon kísérletezik a dologgal. És nagyon szeret ott lenni, talán a kézmeleg, talán a társaság miatt.

Tegnap volt azért egy meredek húzása. Valahogy átdugta a fejét a kalitka tetején és beszorult két rácselem közé, onnan lógott, de sikerült kiszedni onnan is. Bízom benne, megtanulta, hogy ez Neki sem jó.

Eddig főleg Zsóval ismerkedett, ma inkább etetem én, kíváncsi vagyok, hogy fog viselkedni.