Ma( )dár

Ma reggelre virradóan furcsa érzés kerített hatalmába: a madár alig csipergett. Kicsit étvágytalan volt, inni sem nagyon akart, de mikor elengedtük, akkor virgonckodott, aztán egy kis mozgás után csúszott már a kaja is. Elszabadult a konyhában is egy picit és élvezte a repülést. Ezen kívül viszont nagyon sokat ült csendben a hejét a hátára támasztva, csukott szemmel. Kezdett gyanús is lenni a dolog, hogy csendben van, de egy-egy etetéskor mindig megnyugodtunk. Már a tetvei sem jelentkeztek, kiirtotta Magából az egész tetüfamíliát.

Hogy ne legyen egyedül délután, amíg szundítani dőltünk le, behoztuk magunkhoz a szobába. Kiszaéadtam egy kávét lefőzni, akkor még fejét a vállán tartva aludt, aztán mire visszatértem, már hanyatt fekve elpusztult. Valószínűleg valami betegség lehetett a hátterében – fertőtlenítettünk mindent – vagy pedig az, hogy mikor a fészekből kiesett. nagyott koppant és valami baja lett. Végülis, pár napot hozzátettünk az életéhez, kölcsönösen megkedveltük egymást. Hiányzik a csipegése. A kalitkát mindenesetre félreteszem, talált madaraknak.