A messziben
augusztus 3, 2009
Jól el voltam menve a Kedveshez egy hétig, ami mozgalmasra sikerült. Voltunk a Körösnél, meg a földjükön, ahol egy Mickey nevű eb egeret evett az irónia kedvéért, no meg az éhségtől vezérelve. Meglátogattuk egy régi ismerősömet is, Lexet, akivel felejthetetlen kártyacsatákat sikerült átvészelni. Néha hagytam nyerni. És hazajöttem és kamionok vergődnek az éjben az ablakom alatt, L-ék mulatnak a fejem felett, csak horizontális irányban akad nyugalom. És egyirányúsították a telefonomat és bedöglött a számítógépem, viszik el szerelni azt is és még egy állásinterjún is voltam, de nagyon bunkó módon fogadtak, így holnap megyek egy másik helyre… Komolyan, milyen jó is volt a Kedvesnél… Az vígasztal, hogy öcsém ma hazaér két és fél hét után. Várható egy terjedelmes beszélgetés.
Nem maradt más lehetőség: elmém az örökkévaló igazságok felé irányzom. A karikagyűrű egy aranyozott lyuk…
