Gyerekezés
augusztus 6, 2009
Otthon, harci díszességben
Minden napi teendő (varrás, edzés, nemezelés, munkakeresés) mellett e hét keddi és mai napjára meg voltam hívva a házunk alatti református templomba, hogy a gyerekeknek Endre atya vezetésével rendezett táborában némiképpen lekössem a kiscikben szunnyadó alkotói energiák színét és javát is. Sz tartott velem, mert úgyis óvónőnek készül, Kedvesem pedig nem volt itt. Kedden papírokat hajtogattunk, vágtunk, színeztünk, ma viszont teljes harci díszben mentünk közibük, hogy kis bemutatót tartsunk a középkori hadművészetnek az ő tudományáról. Előbbi foglalkozás persze jóval sendesebb volt, míg utóbbi csöröpöléssel, komoly gyerekzsivajjal, fényképezkedéssel, pózolással, fegyverrel hadonászó kölykök után rohangálással telt. Kedvencem az a srác volt, aki mindkét nap “mindent tudott” és bár tényleg okos, mégsem szeretem, amikor beszélek valakihez, aki háttal áll nekem és úgy oltja a többit. A másik kedvenc a legidősebb kölök volt, aki folyton beszélt, nem hagyta a többit és “nem tudott semmit”, akkor sem, ha ötvenszer mutattam meg. Rajtuk kívül a csoport 5-15 évesekből állt, bő huszan voltak és örülök, hogy sikerült jó hangulatot kelteni. De azért mégis jól esett a foglalkozás végén kint leülni és rágyújtani, szusszanni egy nagyot…
