Merle és a kollektív lélektan

A nagy embercsoportok talán már az öntudat pillanatától kezdve közösségeket összefogó (sokszor őrület-szerű) áramlatokkal sodródnak. Ennek szerintem két oka van. Az egyik a valahová tartozás igénye, míg a másik a közös ellenségkép kreálása, amely nélkül a legtöbb eszmei irányzat széthullik, tehát lehetőséget kap a valahová tartozás megszűnése is. Hogy miért kell társasként élni, arra több válasz is lehet, de talán a legfájóbb a lustaság. Az új eszmei irányzatokban ez a lustaság teszi a “nép választott képviselőjét” szinte zsarnoki hatalommal bíró személlyé. És persze a nem megválasztottakat is, hiszen így a gondolkodás felelősségét átruházhatjuk másra, aki megmondhatja, milyen tömegpszichózist kell követnünk, milyen mosószerrel lesz patyolattiszta a fiunk saras pólócskája, melyik ételektől fogunk lefogyni és így tovább. Természetesen a moddelleknek esetleg csak a külseje változik, de már abban is azonosak, hogy az eddigi rendszert tekintik ellenségnek. Tehát az ellenségkép adott, de sokszor a múltban van az ellenség, tehát aktuálisnak nem mondható. Most éppen a terrorizmust gyűlöljük, mert azt kell gyűlölnünk, meg a spanyol-származék államokat, hiszen gazdaságilag ez a gyűlölet alapozhat meg egy olyan háborút, aminek a gazdasági tétje hatalmas. Nem kell zseninek lenni, hogy tudjuk, Irán nagy eséllyel pár éven belül háborúba csöppen, mert a demokráciát védelmező, vagy az üldözött államok olyan nagy globális egyenjogúságra törekednek, hogy nem engedik meg számukra azt, amit maguk is megtesznek, még akkor sem, ha Irán ezzel embermilliók életét próbálja könnyíteni. Persze, Irán sem szentek gyülekezete.

Hogy a média a közvélemény formálásában hogyan alakítja nézeteit, az pedig ezek függvénye, így lehet a hős kapitalistából egyik napról a másikra mocskos hazaáruló spicli. Mindennek pedig szabad folyást biztosít az agyonszórakoztatás társadalmának minden technikai vívmánya. Csak egy jellemző példa: a Tonkin-incidens, ami kirobbantotta a vietnámi háborút, majd kiderült, hogy igazából nem is volt olyan. Vagy az Irakra mért megelőző csapás, ami után kiderült, hogy tényleg nem volt atombombájuk…

Ugyan nem szoktam könyvajánlókat írni túl gyakran, mert próbálok nagyon erősen rostálni, de Merle írásai nem csak rendkívül olvasmányosak, hanem a fenti kérdésekkel, a manipulált és a csak részben manipulált, vagy egynesen ellen-manipulált tömegek lélektanával ugyanúgy foglalkozik, mint az egyén gondolataival, mindezt pedig a tudományos fantasztikum világába szinte észrevétlenül átcsúszó tudományossággal köríti. Külön kiemelném a Védett férfiakat, illetve az Állati elméket, amelyek a fenti kis megjegyzésemhez szorosan kapcsolódnak, vagy pedig A szigetet, ami a bennünk élő hiedelmek, előítéletek mélységét taglalja, az azok felett való átlépés nehézségeit. Mindezek pedig azért fontosak, mert a mai őrület talán sok. Nem akarok apokaliptikus prófétát játszani, de a tömegrettegés és a tömeghisztéria, az uszítás egyre töményebben és vészesebben jelenik meg. Persze lehet, hogy én látom rosszul ezt is.

Jó olvasást!