Ismét KULT

Tegnap a közeledő vihar miatt elmaradt az edzés – amit ma pótolunk – ám így lehetőségünk akadt folytatni a szerepjátékot. Ismét KULT volt a téma, ismét én meséltem, ezúttal csak fél órám volt kitalálni, mi is legyen. Nos, sikerült. A csapatban most is Csega és Feka kapott helyet, akiknek valahogyan sikerült úgy lavírozniuk a történetben, hogy már a második sztori ment le egyetlen harci cselekedet nélkül. Ami persze nem baj, a játék így is nagyon élvezetes volt,s a karakterek különbözősége olyan módon áll össze, hogy nagyon jól kiegészítik egymást Így egy Orosz Maci elől menekülő genetikus szaktudása és alapossága egészíti ki egy pszichológushallgatóból zenésszé avanzsálódott, lassan misztikum felé forduló mániás lány sokszor szokatlan, bár használható ötleteit.
A sztorit szűk öt órába tudtam összefoglalni, de jövő héten folytatjuk persze, akkor már egy új játékossal.

KULT-nyitás

Tegnap megtört végre a jég és hosszú idő után jó nagyot szerepjátszottunk Csegával és Fekával.
Rendszer a Kult, történetkoncepció a következő: az általam jól ismert maláj varázsló Párizs egyik metrójáratára invitálja a tagokat, majd miután az elszabadult metrójárat átsuhant az alagutak rendszerén egy kis idő- és tércsavarással a Metropoliszba, a kezdő karaktereknek ki kell találniuk mindent. Elsődleges szempont: túlélés. Másodlagos szempont: hazajutás. Harmadlagos szempont: az oksági viszonyok felderítése.
Végül sikerült úgy mesélni, hogy a cselekmény szinte kizárólag a játékosok döntései nyomán haladt előre, így csak az első két szempont teljesült, a varázslóval nem is találkoztak, így lehetőséget adva a folytatásos kalandra.
A karakterkoncepciók is nagyon jók voltak: adott egy a pszichológiai képzést felfüggesztő, onnan rockzenésznek álló mániás lány, aki szinte folyton túl van pörögve, viszont elképesztő benyomással vn az emberekre, illetve adott egy genetikus a nagy Oroszföldről, akiből kitört a bosszúvágy és őt is keresik, így menekül.
A játék különös érdekessége volt egyetlen harci jelenet, ami alig 5 körös volt és a játékosok nem vettek benne részt, inkább ötleteltek helyette.
Így összességében mindannyian élveztük a közel 10 órás játékot, amit a jövőhéten folytatunk is.

Festés, betyárok, rossz idő

Miután remekül kiderült, hogy csak egy erőre kapott torokgyulladásom volt, már nem is esett olyan rosszul a negyven fokos láz… Illetve de, de bolond leszek bevallani. Kedd óta már jobban vagyok, el is kezdtem kimászogatni az ágyból – pedig milyen jó is volt ott olvasgatni – és aktivizálni magamat. Merthogy muszáj, még ha nem is mindig tetszik. Újabban festek, mert csak és mert kell a festészetre is és nem írom le, hogy mit, mert ahhoz bonyolult, viszont jól néz ki és majd meg lesz mutatva egy pár. Beszélgettünk is ennek kapcsán egy volt tanárommal, Lacival, mert azért nagy az a dilemma, hogy alkotáskor mi a különbség a jelírás, jelbeszéd és a művészet között, s ha van határ – egyébként úgy vélem/véljük, hogy nincsen ha a lelki feltételek adottak – akkor az hol.

Másik részről B. New Yorkban felmerült az igény arra is, hogy szerepjáték legyen, amihez a KULT-ot dolgozzuk át házi használatra és gyerkőcöknek szeretnénk egy kis történelmi, néprajzi ismeretet adni azzal, hogy a 19. század betyárvilágába kalauzoljuk őket. Persze felvillantva valós foglalkozásokat is, még jó hogy nem mindenki csendőr és betyár lesz! Ez egyébként érdekes, viszont nagyon sokat kell utánajárni, de ha már úgyis itt van a néprajzi lexikon a szakdolgozatom miatt, legalább máshol is kinyitom.

Az egyetlen hangulati bajom ezzel a tróger időjárással van. Döntse már el, hogy esik vagy nem, ha esik, akkor mi, de inkább süssön a Nap mert hiányzik és egyébként is, no meg talán ennyire álomkóros sem leszek…

Karacsáj világszőnyeg

Lett egy kis kellemetlen érzésem, mikor december végén rájöttem, hogy meg kellene írni a szakdolgozatomat… Nekiültem hát, elmolyoltam vele, nagyon lassan haladok, sajns van olyan is, akivel nem tudok beszélni a dolog kapcsán, pedig kellene. Ez van.
Múlt héten kimentem a nádudvari kézműves szakiskola egyik hétvégi foglalkozására (na oda is jelentkezni fogok előbb-utóbb) és beszéltem a nemezműves oktatás vezetőjével, VM-mel. Az országban úgy tudom, ők az egyetlenek, akik népi kismesterségeket hivatalosan oktatnak okj-s végzettséget adva, de persze nem csak a gyakorlatot, hanem az elméletet is. És volt ott egy szőnyeg… a falon… és fekete voolt, rojtos végekkel és fehr mintával… bizony… és számomra nagyon felemelő volt látni, hogy ez egy olyan szőnyeg, ami nem kimondottan díszként szolgál, hanem mintája minden vonalának van értelme. Aki készítette, valamit el akart mesélni. Teljesen megbabonázott. Megtudtam aztán, hogy ez a karacsáj egy nagyon hagyományőrző nép, akik valahogy kiestek a néprajzi kutatások sorából. Bár talán így jártak jól.
Természetesen lefotóztam a képet, látható is itt. Lehet úgy kezelni, mint a sámándobok mintáit, vagy akár még a régi térképeket, hiszen bizonyos értelemben az. Külön érdekes ezután, milyen ésszerű volt a hagyományos gondolkodás… A világ közepe számomra ott van, ahol én vagyok, és igazán viszonyítani is a saját helyzetemhez tudok  legjobban. Persze ma ezt is tagadjuk…
Most a szőnyegen és társain függök… és pötyögök… vég nélkül…

MACSkásodunk

Ki lett helyezve a látásba a lehetőség. Ami betett neki, az a vasutassztrájk, amit annyira azért nem is értek egyáltalán, mert ugye a galiba abból van, hogy mivel privatizálják a vállalatot, magánkézbe (persze külföldi magánkézbe) adják el, azért koponyánként szolíd negyed millát kérnek a vasutasok annak a cégnek az árából, aminek csak  beosztottjai, nem tulajdonosai. És addig nem akarnak igazán melózni, míg meg nem kapják, ami azért jó, mert ugye fizetek iksz-ezret a bérletemért, hogy utána fizessek még annyit a buszért.

A lényeg, hogy nem macskodtunk, de fogunk, Apacs és Exer társaságában, virgoncan nyávogva a főiskolán, hátha hülynek néznek. Alakul a karakter is, ha megvan a konkrét elképzelés és a rajz is hozzá, felrakom ide. Rajzot is. Addig csak egy kis előleg: nagy, vörös kandúr, amolyan MACSó kukabúvár.

Komolyan, már most kedvem lenne macskát tartani…