A kecskét megettük a káposztával

Lement az év utolsó nagyobb szabású fellépése,a kötelező érvnyű demecseri. Sajnos szombaton dolgoztam, így csak egy nappal a többiek után tudtam lemenni, konkrétan szombat délután. A Király várt ránk, volt hangulat a tetőnek a fokán, ámultunk, nyeltük a port tonnaszámra, majd előkerült Tomi jóvoltából az almapálinka ésű, amitől aztán kis csoportban hajnalig mélylelkiztünk, mielőtt még rövid, de annál ittasabb álomra hajtottuk volna busa fejünket a számunkra szállásul kijelölt bölcsőde kemény padlaján. Nem aludtunk sokat, de legalább nem volt meleg. Utóbb tudtam meg, aznap éjjel egy polgárőrt tőlünk nem messze fejberúgtak, mert egy suttyóra mert világítani. Ezúton is hadd fejezzem ki együttérzésemet.
Másnap aztán egyik részről másnap volt, másik részről pedig kiéltem a kölykökön tanári ambícióimat, mertmivel lelkemék pofátlan módon zabrálták el a cuccainkat. Örömömre szolgál, hogy volt, amelyik elsőre is értette, ha így szolottam vala hozzája: a szó, amit keresel, az, hogy kérem szépen.
Volt kötekedés, de egy láncos buzogány adott némi súlyt a mondandómnak. Meg persze szervezési galibák is akadtak, de nem ez volt eddig a legrosszabb.
Nagy köszönet illeti viszont Tomit, aki nem csak hogy pálinkákat hozogatott, de őzpörköltet is, ami nem gyengén nagyon finom volt és piszkosul jó másnaposságra. Tomit persze tiszteletbeli lovaggá ütöttük-vertük, de csak a jó ízlés határain belül. Tényleg kitett magáért, pedig oka sem volt rá.
Így összességében egy nagy muri volt, kihagyhatatlan, főleg azon jelenetek, mikor a Királyunk picit becsicssentett.
Hazafelé másnap pedig a “fekete vonaton” pöfögtünk, millió fokos nem hidegben, holtfáradtan. Komolyan, belegondolni is szörnyű volt a mai munkába, de aztán mára már jobb lett.
Tehát ajánlom mindenkinek a demecseri káposztanapokat!

Talán még annyit zárásként, hogy az enedik pálinka utn megfejtettem a szőrtelenítés értelmét: a lovagi cím visszavonása.

Azfeszt a csapattal

Tehát a haditornás csapattal azfesztre mentünk, mivel évi 5 ingyen fellépést ígértünk pártolónknak és ez volt az egyik. Kedvesemmel csak csütörtökön sikerült lejutni, de már a bejáratnál szolíd mosolyban volt részem, mikor a szekuris megkérdezte, szúró- vágóeszköz van-é nálam, mondtam, igen, megkérdezte mi, én felsoroltam és ott kifagyott. Mert egy kard, egy tőr, három bicska, egy fokos, két íj kb. 18 vesszővel, két bot és egy buzogány lapult a táskámban két karikás ostor mellett.

Túlestünk a csekkoláson, felraktuk a sátrat, kicsit próbáltunk, majd fellépés bokáig a porban, sérülésekkel körítve.

Szerencsére az estéink szabadok voltak, de mivel reggel fél hétig dübörgött az agyrepesztő basszus, elég nehéz volt az alvás. De sikerült, ráadásul Kedvesemmel még egy próbaházasság is köttetett.

A legújabb frissen felfedezett zenekarunk a Russkaja volt ami nagyon bejött.

Ami viszont felháborított, hogy az index csinált velem interjút, meg kint filmezett egész nap, s amiket összeszedtek, olyan módon vágták össze, hogy a viszonylag nyugodt rendezvényt a szexualitás melegágyának mutatták be vele. Többek között az iszapbirkózás is így van beállítva. Az indexes videók között van az ominózus anyag Cápák és mocskos erotika az azfeszten címmel. Hogy kapni fognak egy csúnya levelet, az egészen biztos.

No de a lényeg: fáradtan, büdösen, lázasan, de végül csak sikerült hazaesni.

A messziben

Jól el voltam menve a Kedveshez egy hétig, ami mozgalmasra sikerült. Voltunk a Körösnél, meg a földjükön, ahol egy Mickey nevű eb egeret evett az irónia kedvéért, no meg az éhségtől vezérelve. Meglátogattuk egy régi ismerősömet is, Lexet, akivel felejthetetlen kártyacsatákat sikerült átvészelni. Néha hagytam nyerni. És hazajöttem és kamionok vergődnek az éjben az ablakom alatt, L-ék mulatnak a fejem felett, csak horizontális irányban akad nyugalom. És egyirányúsították a telefonomat és bedöglött a számítógépem, viszik el szerelni azt is és még egy állásinterjún is voltam, de nagyon bunkó módon fogadtak, így holnap megyek egy másik helyre… Komolyan, milyen jó is volt a Kedvesnél… Az vígasztal, hogy öcsém ma hazaér két és fél hét után. Várható egy terjedelmes beszélgetés.

Nem  maradt más lehetőség: elmém az örökkévaló igazságok felé irányzom. A karikagyűrű egy aranyozott lyuk…

Tá(-)bor, illetve -sör…

Én elmentem táborozni két kézzel, hazajöttem a táborból gipszelnivaló jobb kisujjal…

Tehát edzőtábor… Város tíz km-re, reggeli esőben séta völgyeken át 80% feletti pára mellett, egész napos esők, korrekt napi fladatok (pl. egyik nap nem beszélhettem), rendszeres edzések, zászlószerzőjáték, kisujjtörés, hazavonaton konfliktus pár nemfehérrel, rendőrség… Nagy vonalakban.

Kisebb vonalakban majd akkor, ha tudok gépelni két kézzel.

Ebéd, idénynyitás és papságom igaz története

Csatapap

Szombaton jól elmentem egy volt tanítványomhoz, mert mondta és ettünk,bár fájt. El kell ismernem, az édesanyja nagyon jól főz, külön köszönet az epres-lekváros-sült túrós tésztáért!

Ebéd után lementem az állomásra, találkoztam T-vel (későbbiekben a Király) és jól elmentünk Nyírbe. Ott elbuszoztunk helyszínileg, voltak próbáink, amik után Cs.-nél ültünk, aztán visszamentünk és felléptünk jól. Én voltam a bíboros, aki nem is, de azért a Királyt és a lyányt adjam már össze, pedig haramia vagyok és elszöktettük, de visszaszerezték és mulattunk. Közben elkövettem két hibát, de nem volt rossz, a Király rettenetesen jól alakította a szerepét. Előttünk mulatós ment, attól egyébként is kezünkbe került a kard.

Móka után kaptunk kaját, amit megettünk, de máris, utána lecuccoltunk, majd még mindig beöltözve elmentünk ünnepelni. Hogy kényelmesebb legyen, ezúttal a kardot a csuhán kívülre akasztottam. Jött is a taxi, beugrottunk így négyen, sofőr kiakadt, kérdeztük, hány píripa húzza a vasszekeret, meg hogy látott-e sárkányt, mert levágjuk/-varázsoljuk meg ilyenek. Korcsmába érkezvén többen érdeklődtek, mint a fellépésen,ami nem tuti, hogy baj, viszont készült sok fénykép. Némileg heroikus hangulatba kerültünk és csocsóztunk. Két súlyos meccs: papok vs. lovagok, papok vs. udvarhölgyek. A papokat – mert kettő volt velem együtt – elverték, de azért, mert mi agyra gyúrunk, nem holmi póri játékokra.

Még hangulatfokoztunk, aztán visszamentünk Cs.-hez. G adott egy dzsekit, amit nagyon köszönök, meg aludtunk is, bár reggel a Király nem óhajtott felkelni, hiába ijesztgettem. Még voltunk G-vel boltban, ettünk,filmeztünk, hazavonatoztunk és jó volt. Én meg maradok az egyesület kun papja, akit újabban, csak mert nem óhajt nyiratkozni, kedvesen Kossuthnak becéznek, pedig őt pont nem szeretem.

Szilveszteri miegymás

Az óév utolsó napján meglátogatott a Kedves, s Vele hagytam magam mögött azt tömény 366 napot – mert ugye szökőév volt. Igen furcsának véltük, hogy az év utolsó napján a nép nagyja még addig rejtve viselt embertelenségét is közzé teszi. Nálunk például 3 irányból hatott a mulatós, köztük a szomszéd lépcsőházból, a Halláskárosult Hülyéktől is. Felettünk olyan hangerővel hallgatták, hogy hallottuk, mit beszélnek mellette az állati üvöltés szintjén. Inkább elmentünk a belvárosba teázni, ami nagyon jó volt. A Massala még mindig nagy kedvenc, mell egy cseresznyés vízipipa és már majdnem le is olvadtam a székről. Éppen egy Matét akartunk még rendelni, mikor zártak, tehát nem sikerült. Hazafelé majdnem lelőttek rakétákkal, de voltak villogó nyuszi fülű lányok. Gondolom ez is egy túinván, mert szilvesztertől már csak pár hónapra van húsvét, a villogó nyuszi fül jó akkorra is, ráadásul biztosít locsolás ellen is, mivel feltételezem úgy van megoldva, hogy zárlatosodjon a ruszki parfümtől.
Hazajöttünk, öcsémék akkor indultak itthonról. Már exer is írta itt hogy nem elég a durran, üvölteni is kell, amit öcsémék egy rájuk zúduló nyolcadik emeleti alakon kihányás élményével is gazdagabban éltek meg.
Szerencsére azért hajnal egy körül már elfogyott minden ital a környéken, így aludni tért e ház is. A java másnap délben jött. Azt, hogy a felettünk lakók, L-ék dél és három között kelnek, onnan tudjuk, hogy addig van csend. Most fél egy körül keltek és a mulatóst gajdoló fickónak a szavai is kivehetőek voltak. Persze mindenki felkelt rá, aki délutáni szundival próbálkozott. Nem örültünk. Tetézte ezt, hogy mivel a hangerőtől nem értik egymás szavát ordítanak, amit mi kivehetően hallunk. Még tegyünk hozzá egy kis bútortologatást és megkapjuk az L-élmény teljességét. Mivel én készültem a Kedvest hazakísérni Békésbe, öcsém ment fel. És kiakadva jött vissza. Érdekes volt, hogy amikor becsengetett, bútortologatás kezdődött, mintha valamit rejtegetnének. A gyereket aztán ökölbe szorult kézzel L-agyapó vezényletével leüvöltötték, hogy mit képzelünk, hogy a csendháborításkor felmegyünk szólni. Igazuk van, eleget halogattuk, legközelebb a rendőrség megy fel. Aztán közölték, hogy panaszt tesznek a tanácsnál. Na ezen jót rötyögtünk. Polcokat dobálnak az erkélyünkre, meg szemetet kajamaradványt. Szemetelnek az utcára, a ház melletti templom udvarára, ahol aztán Endre atyának kell összeszednie. Hónapok óta csend háborítanak. Ha szólunk miatta, sokszor még hangosabbra veszik. És még ők akarnak minket feljelenteni. Azóta anyámat kiakasztotta, de nagyon a másodikán leműveltek sokasága, de ezután visszafogtak a ritmusból. Most kivárjuk, mire újra teljes erővel nyomják magukból a szemetet, utána feljelentés. Rendőrségnél, önkormányzatnál stb. orrvérzésig vagyunk bizonyítékkal. És ránk semmit nem tudnak kenni. Azt sem, hogy rasszisták vagyunk, hiszen igazán toleránsak voltunk. Arról meg nem tehetünk, hogy a család nagyja nem tudja, mivel jár a munka, vagy a tanulás. Persze ingyen lakásban élnek, amiből valószínűleg kipenderítik őket. Viszont mulatós háttérrel nem tudok szakdolgozatot írni.
Békésben viszont tettem egy nagy felfedezést. Délután is el lehet aludni. Itthon hónapok óta nem sikerült L-éktől, de ott imán tudtam szundítani a Kedvessel másfél órácskákat.